2012. január 27., péntek

27.

Na most találtam meg A hajat. Ha nem is hidrogén, de legalább A haj, persze, hogy G azonnal elkezdte húzni a száját, hogy ő ezt nem szeretné. Pedig annyira jól állna...





És én is ilyen cuki akarok lenni, mint ez a lány.

2012. január 26., csütörtök

huszonhat

Egy jó hír! Van végre valahára francia TB-számom (igaz, kártyám még nincs, de elvileg nemsokára kapok levelet, hogy válaszban küldjek nekik egy fotót magamról, mert ugye az is rajta van a kártyán, vagyis itteni nevén a Carte Vitale-on), úgyhogy ez egy nagy lépés számomra, végre mehetek dokihoz, meg vérvételre és nem kell szép összegeket kicsengetnem nekik vizit után.
Azonban a rossz hír, hogy még mindig nincs lakásom, tegnap is felhívtam egy ingatlanost, akinek akár még meg is tetszhetett volna a hirdetése, ha nem lett volna egy akkora bunkó ****** a csaj, aki lekicsinylően közölte, hogy náluk a lakbér legalább háromszorosát kell keresnie a bérlőnek és még így is kell, hogy legyen egy kezese. Mondtam neki, hogy hát én a háromszorosát nem keresem meg, erre visszakérdezett egy annyira gyönyörű hangsúllyal, hogy maga nem keresi meg a lakbér háromszorosát, hogy ha ott lettem volna előtte bizony felpofoztam volna. Szóval miután megalázott, közölte, hogy a vizit ma délután kettőkor van, mondtam nekem nem jó, mert dolgozom, erre a következő válasza, ami feltette az i-re a pontot, hogy a többiek is dolgoznak de elintézik, hogy ott tudjanak lenni. Mondtam neki, hogy kösz, de én meg nem, csá. Anyád.
Ezután megint rámjött a bőghetnék (és nem csak -hetnék, mert tényleg bőgtem), hogy én mekkora egy lúzer nulla vagyok, hogy nem keresem meg egy lakbér háromszorosát, és hogy mennyire szar nekem, éstb. Innen rájöttem, hogy hoppá, egy-két nap múlva itt a menzesz. Mindig olyankor jön rám a világvége hangulat, legalábbis azóta, mióta abbahagytam a fogamzásgátlót.
De valahol tényleg ott vár rám a lakás. Nagy A-val. Csak azért már nagyon ideje lenne megtalálni...

Egyébként meg szeretnék valami durvát csinálni. Mármint magammal. Vagyis csak a hajammal. De valami rendes, igazi változás kellene. Egyik lehetőség: levágatom nagyon rövidre (kb 10 cm, vagy még kevesebb... hmm 5?), másik: hidrogén. Vagy mindkettő, mert hidrogénszőke csak akkor leszek, ha nagyon rövid a hajam. (De úgyse fogok semmit véghez vinni...)


Ilyen hajat úgy is tudok csinálni, ha nem mosom meg egy ideig. Kb most, na holnap ilyen hajam lesz munkában!
Egyébként G meg készül Londonba, kiderült, hogy fizetik neki a szállását (havi 850 fontig, tejóég, ha nekem ennyi pénzem lenne szállásra, de jó is lenne!), utána meg az odafele szóló vonatjegyét, meg az ottani bérletét és még fizetnek neki vmi "kis" összeget, kajapénz néven. Komolyan, kimegyek Londonba gyakornoknak, ezerszer jobb életem lenne, mint itt Párizsban. (csak ugye én nem találnék olyan gyakorlatot, mint G magának...)
Én meg lelkiekben készülök a nyárra (meg a sok egyedüllétre, mivel ő Londonban lesz, én meg Párizsban), mert nyáron irány ugye HAZA, meg Horvátország, meg... (munka?)
 (á és a 26. bejegyzés január 26-án íródott... wow)

2012. január 17., kedd

25.

Mi a fenét akarsz? kérdezi a Macska, mikor már ötödszörre ébresztem fel, hogy megsimogassam...
Igen, innen látszik, hogy még mindig G szüleinél lakom, mivel nekem nincs macskám (még, de addig nem is lehet, amíg nincs saját lakásom).
Már 2012-t írunk, és vagy ez lesz az utolsó évünk, vagy nem, én ezt akkor is az egyik legjobbnak szeretném megélni. Ilyen dolgok, mint utazás, már be is vannak tervezve, hiszen G például épp ma is Londonban van (mint egy igazi businessman, reggel ment vonattal és este jön vissza, aktatáska, öltöny...), mert egy lehetséges gyakorlati felvételi beszélgetésen vesz részt. Amúgy már biztos, hogy februártól Londonba teszi át székhelyét hat hónapra, mert az egyik gyakorlatos cég már visszajelzett neki, hogy felveszik. A másik meg kifizette neki az oda-vissza jegyét, hogy meginterjúztathassák... ilyen egy francia leendő mérnök élete...
Tehát Párizs-London utazás legalább egyszer minden hónapban eldöntve (csak eldöntve, honnan lesz nekem erre pénzem ugyebár, mert addigra már LESZ szállásom, és akkor fizetnem kell az albérletet, vagyis a fizum nagyrésze elmegy azonnal hónap elején, welcome felnőtt élet), a másik utazás meg természetesen haza, már mondtam is a munkahelyemen (ez annyira felnőttes, hogy munkahely... akkor azt jelenti, hogy felnőtt vagyok, ha pedig felnőtt vagyok, akkor azt jelenti, hogy albérletet is tudok fizetni, nem? Na kedves Párizs, akkor segíts már egy kicsit, és végre hadd legyen az én dossziém a legjobb, és hadd kapjak már egy lakást, hogy utána éhenhaljak, de legalább ki tudjam fizetni az albérleti díjat...), szóval mondtam a munkahelyemen, hogy nem veszek ki szabit nyárig, mert nyáron akarom kivenni az összeset, és 3-4 hétre hazamenni. Mert nyáron legalább meleg van, és Balaton van, meg strand van, meg szabadság van, meg fesztivál van... és nyarat akarok, afeneegyemeg. Vagyis nyárig senki ne igazán várjon haza, mert nem megyek! Addigra hátha rendbejön a BKV is. Meg az ország (?).
A harmadik utazás meg szintén nyár, egy lehetséges visszatérés az eddigi egyik legjobb nyaralásom helyszínére: Toszkánába! Mivel Caterina az elmúlt hónapokban kétszer is járt Párizsban, megbeszéltük rendsen, egy üveg bor után, hogy naná, hogy nyáron megint megyek hozzá, és naná, hogy utána ő is jön hozzám Budapestre! Na lássuk akkor ezt a 2012-t. (Na meg ideje lenne eldönteni, hogy akkor szeptembertől tanulás vagy sem? És ha tanulás akkor MI? HOL? MENNYIÉRT?)

G-vel minden rendben, szerencsére rájöttem, hogy én vagyok saját magam probléma forrása.
Tehát magammal kell rendbe jönnöm, és akkor nincs semmi baj.

Itt meg G meg az unokaöccsei, még karácsonykor, Angers-ban, a nagyszülőknél. Természetesen rugby-ztek. Mert mi mást lehetne játszani.
Ő meg Alexandre, az egyik (középső) unokaöccs a háromból. Kis idegesítően imádnivaló nyolcéves.