2011-es adóbevallás mellettem az ágyon, munkába menet be is dobom egy postaládába. Elég komoly, hogy ez volt az első egyedüli adóbevallásom, vagyis eddig mindig Apu intézte az enyémet is, ahogy most is így tett a magyar adóbevallásommal.
Egyébként ma már sok minden van mögöttem, már visszajöttem a Gare du Nord-ról, ahol otthagytam G-t, aki ma reggel ment vissza Londonba. Két hét, és én megyek ki (megint), de végre egy hétre! Ah vakációóóó!
Úgyhogy ez a hétvége végre úgy telt, ahogy minden hétvégének kellene, múzeum, mozi, étterem, nagy séták és végre MELEG és nyárias idő, egy felhő sem volt az égen!
2012. május 28., hétfő
2012. május 7., hétfő
harmincnégy
Ezek szerint már május van, vagyis az UTOLSÓ hónap a tavaszból. Tavasz. Igen, volt belőle részem egy héten keresztül, valahogy március legelején. Azóta eltűnt (hé, hahó, Tavasz, merre mentél? Mert Magyarország felé sem nagyon, hiszen ott már Nyár van). S az én kedvenc évszakom a tavasz. Az igazi rügyezős, reggel-este hűvös, de napközben meleg Tavasz.
Kerestem Londonban is, még kevesebb sikerrel, mint Párizsban.
Igen, mert tegnap este jöttem haza Londonból, egy hétvége után. És most már másként kell néznem Londonra, mint eddig (vagyis eddig egy lehetőség volt, egy LEHET, ami ... ááá felhasználom a feszültségkeltés adta lehetőséget, és majd később visszatérek rá).
Eközben (miközben nem írtam) megnyitott a boltunk a Galeries Lafayette-ben, egyre több lehetőségem van a fejlődésre, egyre több a felelősségem. Ami azért jó, mert Nathalie, a managerünk nem olyan rég közölte velem, hogy ő nyár vége felé lelép Lyonba, mert ott is nyílni fog egy új bolt, és neki meg elege van Párizsból, és mert ezek után közölte velem, hogy ő azt szeretné, hogy én vegyem át a helyét. Vagyis.. őőőő... vagyis legyek manager?! Szóval azóta erről nem beszéltünk, én beleadok apait-anyait, hogy megmutassam neki, hogy igen, én managernek születtem, és majd meglátjuk. De nem nagyon akarok erről beszélni, mert 1. ez titok, 2. meg nem akarom beleélni magam, mert ha nem jön össze (ami nagyon nagyon valószínű, miért választanának engem??), akkor nem akarok egy héten keresztül bőgni. Úgyhogy én mindent megteszek (hogy én legyek az első), hogy sikerüljön, hogy a nagy headoffice-ban megtanulják a nevemet, és hogy augusztusban én lehessek az új Nathalie. De ha nem, hát nem, majd akkor meglátjuk, mi hogy lesz tovább.
Mert tovább. Ez is nagyon fontos. Ugyanis Gének eddig mondogatták, hogy de jó lenne, ha visszajönnél majd diplomásként, mert nagyon jól dolgozol (ugye memo: G Londonban gyakornokoskodik, és oda vannak érte (nem csodálom...)). Most azonban a főnöke tisztán megmondta neki, hogy G neked vissza kell jönnöd, szükséged van ránk! Vagyis felajánlották neki, hogy a tanulmányai végén lévő kötelező 6 hónapos gyakorlatot is náluk csinálja és hogy utána meg fel is vennék. Vagyis ami azt jelenti, hogy kb. 1 év múlva Gének vissza kell mennie Londonba! Vagyis ami azzal jár, hogy én is mennék vele, mert már nagyon elegünk van a távkapcsolatból (még akkor is, ha az egymásra találásokat annyira szeretem, mert intenzív), és megfogadtuk mielőtt most kiment, hogy ez az utolsó (lásd tavaly egy év távkapcsolat Budapest-Párizs között). Tehát, egy év és én meg London? Mert eddig csak beszéltünk róla, mert eddig csak egy félve kimondott lehet volt London, most meg egy eléggé biztos igen? Én és London? London más, mint Párizs. London teljesen más, és Londonban angolul beszélnek. És I don't speak English anymore. (ez nem igaz, csak fel kell eleveníteni, de angol órákat venni... hmm se pénzem, se időm!) És mi van, ha most elkezdődik a "karrier" építés? Itt Párizsban? Jó, hogy COS van mindenhol (pláne Londonban, ahol a központ is van...), és talán dolgozhatnék ott is, de nem akarok mindent előlről kezdeni, újra semmi kis eladó lenni, mert onnan már eléggé kiharcoltam magam. és és és én félek. És más szemmel kellett ezen a hétvégén néznem Londonra, mert egy év múlva... ki tudja. És elegem van a költözésből is, végre találtam lakást itt, és én félek, ez a gond. De tudom, hogy Gével sokkal egyszerűbb lesz, és vele akarom is, de akkor is, félhetek egy kicsit? Meg ez csak egy év múlva esedékes, addig van időm kifélni magam, és utána meg 100%-osan belevágni. London jó hely, nem?
És utolsó megjegyzés, életemben először megcsaltam Magyarországot fodrászügyileg. Vagyis most jövök haza az első francia hajvágásomból. (Igaz, hogy egy spanyol srác vágta a hajam, akkor ez most nem ér?) Kifizettem érte egy vagyont, kb 10 percet törődött a hajammal, mert gyorsan levágta, megszárította, azt csá, én meg vgay 1,5 órát vártam, hogy sorra kerüljek... Ah Piroska... aki legalább megkérdezi, hogy hogyan szárítsa be a hajam! És nem kér egy vagyont érte...
Na és az utolsó, a választások eredménye szerint, nem kell még elhagynom az országot. De azért eléggé ijesztő, az a majdnem 20%, amit a szélsőjobb kapott az első fordulóban. Mert azért mégiscsak itt a másik oldalon vagyok, mert itt én vagyok a bevándorló...
Kerestem Londonban is, még kevesebb sikerrel, mint Párizsban.
Igen, mert tegnap este jöttem haza Londonból, egy hétvége után. És most már másként kell néznem Londonra, mint eddig (vagyis eddig egy lehetőség volt, egy LEHET, ami ... ááá felhasználom a feszültségkeltés adta lehetőséget, és majd később visszatérek rá).
Eközben (miközben nem írtam) megnyitott a boltunk a Galeries Lafayette-ben, egyre több lehetőségem van a fejlődésre, egyre több a felelősségem. Ami azért jó, mert Nathalie, a managerünk nem olyan rég közölte velem, hogy ő nyár vége felé lelép Lyonba, mert ott is nyílni fog egy új bolt, és neki meg elege van Párizsból, és mert ezek után közölte velem, hogy ő azt szeretné, hogy én vegyem át a helyét. Vagyis.. őőőő... vagyis legyek manager?! Szóval azóta erről nem beszéltünk, én beleadok apait-anyait, hogy megmutassam neki, hogy igen, én managernek születtem, és majd meglátjuk. De nem nagyon akarok erről beszélni, mert 1. ez titok, 2. meg nem akarom beleélni magam, mert ha nem jön össze (ami nagyon nagyon valószínű, miért választanának engem??), akkor nem akarok egy héten keresztül bőgni. Úgyhogy én mindent megteszek (hogy én legyek az első), hogy sikerüljön, hogy a nagy headoffice-ban megtanulják a nevemet, és hogy augusztusban én lehessek az új Nathalie. De ha nem, hát nem, majd akkor meglátjuk, mi hogy lesz tovább.
Mert tovább. Ez is nagyon fontos. Ugyanis Gének eddig mondogatták, hogy de jó lenne, ha visszajönnél majd diplomásként, mert nagyon jól dolgozol (ugye memo: G Londonban gyakornokoskodik, és oda vannak érte (nem csodálom...)). Most azonban a főnöke tisztán megmondta neki, hogy G neked vissza kell jönnöd, szükséged van ránk! Vagyis felajánlották neki, hogy a tanulmányai végén lévő kötelező 6 hónapos gyakorlatot is náluk csinálja és hogy utána meg fel is vennék. Vagyis ami azt jelenti, hogy kb. 1 év múlva Gének vissza kell mennie Londonba! Vagyis ami azzal jár, hogy én is mennék vele, mert már nagyon elegünk van a távkapcsolatból (még akkor is, ha az egymásra találásokat annyira szeretem, mert intenzív), és megfogadtuk mielőtt most kiment, hogy ez az utolsó (lásd tavaly egy év távkapcsolat Budapest-Párizs között). Tehát, egy év és én meg London? Mert eddig csak beszéltünk róla, mert eddig csak egy félve kimondott lehet volt London, most meg egy eléggé biztos igen? Én és London? London más, mint Párizs. London teljesen más, és Londonban angolul beszélnek. És I don't speak English anymore. (ez nem igaz, csak fel kell eleveníteni, de angol órákat venni... hmm se pénzem, se időm!) És mi van, ha most elkezdődik a "karrier" építés? Itt Párizsban? Jó, hogy COS van mindenhol (pláne Londonban, ahol a központ is van...), és talán dolgozhatnék ott is, de nem akarok mindent előlről kezdeni, újra semmi kis eladó lenni, mert onnan már eléggé kiharcoltam magam. és és és én félek. És más szemmel kellett ezen a hétvégén néznem Londonra, mert egy év múlva... ki tudja. És elegem van a költözésből is, végre találtam lakást itt, és én félek, ez a gond. De tudom, hogy Gével sokkal egyszerűbb lesz, és vele akarom is, de akkor is, félhetek egy kicsit? Meg ez csak egy év múlva esedékes, addig van időm kifélni magam, és utána meg 100%-osan belevágni. London jó hely, nem?
És utolsó megjegyzés, életemben először megcsaltam Magyarországot fodrászügyileg. Vagyis most jövök haza az első francia hajvágásomból. (Igaz, hogy egy spanyol srác vágta a hajam, akkor ez most nem ér?) Kifizettem érte egy vagyont, kb 10 percet törődött a hajammal, mert gyorsan levágta, megszárította, azt csá, én meg vgay 1,5 órát vártam, hogy sorra kerüljek... Ah Piroska... aki legalább megkérdezi, hogy hogyan szárítsa be a hajam! És nem kér egy vagyont érte...
Na és az utolsó, a választások eredménye szerint, nem kell még elhagynom az országot. De azért eléggé ijesztő, az a majdnem 20%, amit a szélsőjobb kapott az első fordulóban. Mert azért mégiscsak itt a másik oldalon vagyok, mert itt én vagyok a bevándorló...
Gare du Nord és a délutáni tömeg |
Withechapel metróállomás. Ennek az újjáépítésén és új metróhálózat idetelepítésén dolgozik G. Jelenleg ilyen (csúnya). |
whitechapel no. 2. |
whitechapel no. 3. és az uborka. |
A City Shoreditch-ből, avagy az uborka, ami mindenhonnan látszódik |
!!! |
Oxford Street a double-deckerből |
és megint cupcake, a Portobello road-on |
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)