35.

2011-es adóbevallás mellettem az ágyon, munkába menet be is dobom egy postaládába. Elég komoly, hogy ez volt az első egyedüli adóbevallásom, vagyis eddig mindig Apu intézte az enyémet is, ahogy most is így tett a magyar adóbevallásommal.
Egyébként ma már sok minden van mögöttem, már visszajöttem a Gare du Nord-ról, ahol otthagytam G-t, aki ma reggel ment vissza Londonba. Két hét, és én megyek ki (megint), de végre egy hétre! Ah vakációóóó!
Úgyhogy ez a hétvége végre úgy telt, ahogy minden hétvégének kellene, múzeum, mozi, étterem, nagy séták  és végre MELEG és nyárias idő, egy felhő sem volt az égen!

harmincnégy

Ezek szerint már május van, vagyis az UTOLSÓ hónap a tavaszból. Tavasz. Igen, volt belőle részem egy héten keresztül, valahogy március legelején. Azóta eltűnt (hé, hahó, Tavasz, merre mentél? Mert Magyarország felé sem nagyon, hiszen ott már Nyár van). S az én kedvenc évszakom a tavasz. Az igazi rügyezős, reggel-este hűvös, de napközben meleg Tavasz.
Kerestem Londonban is, még kevesebb sikerrel, mint Párizsban.
Igen, mert tegnap este jöttem haza Londonból, egy hétvége után. És most már másként kell néznem Londonra, mint eddig (vagyis eddig egy lehetőség volt, egy LEHET, ami ... ááá felhasználom a feszültségkeltés adta lehetőséget, és majd később visszatérek rá).

Eközben (miközben nem írtam) megnyitott a boltunk a Galeries Lafayette-ben, egyre több lehetőségem van a fejlődésre, egyre több a felelősségem. Ami azért jó, mert Nathalie, a managerünk nem olyan rég közölte velem, hogy ő nyár vége felé lelép Lyonba, mert ott is nyílni fog egy új bolt, és neki meg elege van Párizsból, és mert ezek után közölte velem, hogy ő azt szeretné, hogy én vegyem át a helyét. Vagyis.. őőőő... vagyis legyek manager?! Szóval azóta erről nem beszéltünk, én beleadok apait-anyait, hogy megmutassam neki, hogy igen, én managernek születtem, és majd meglátjuk. De nem nagyon akarok erről beszélni, mert 1. ez titok, 2. meg nem akarom beleélni magam, mert ha nem jön össze (ami nagyon nagyon valószínű, miért választanának engem??), akkor nem akarok egy héten keresztül bőgni. Úgyhogy én mindent megteszek (hogy én legyek az első), hogy sikerüljön, hogy a nagy headoffice-ban megtanulják a nevemet, és hogy augusztusban én lehessek az új Nathalie. De ha nem, hát nem, majd akkor meglátjuk, mi hogy lesz tovább.

Mert tovább. Ez is nagyon fontos. Ugyanis Gének eddig mondogatták, hogy de jó lenne, ha visszajönnél majd diplomásként, mert nagyon jól dolgozol (ugye memo: G Londonban gyakornokoskodik, és oda vannak érte (nem csodálom...)). Most azonban a főnöke tisztán megmondta neki, hogy G neked vissza kell jönnöd, szükséged van ránk! Vagyis felajánlották neki, hogy a tanulmányai végén lévő kötelező 6 hónapos gyakorlatot is náluk csinálja és hogy utána meg fel is vennék. Vagyis ami azt jelenti, hogy kb. 1 év múlva Gének vissza kell mennie Londonba! Vagyis ami azzal jár, hogy én is mennék vele, mert már nagyon elegünk van a távkapcsolatból (még akkor is, ha az egymásra találásokat annyira szeretem, mert intenzív), és megfogadtuk mielőtt most kiment, hogy ez az utolsó (lásd tavaly egy év távkapcsolat Budapest-Párizs között). Tehát, egy év és én meg London? Mert eddig csak beszéltünk róla, mert eddig csak egy félve kimondott lehet volt London, most meg egy eléggé biztos igen? Én és London? London más, mint Párizs. London teljesen más, és Londonban angolul beszélnek. És I don't speak English anymore. (ez nem igaz, csak fel kell eleveníteni, de angol órákat venni... hmm se pénzem, se időm!) És mi van, ha most elkezdődik a "karrier" építés? Itt Párizsban? Jó, hogy COS van mindenhol (pláne Londonban, ahol a központ is van...), és talán dolgozhatnék ott is, de nem akarok mindent előlről kezdeni, újra semmi kis eladó lenni, mert onnan már eléggé kiharcoltam magam. és és és én félek. És más szemmel kellett ezen a hétvégén néznem Londonra, mert egy év múlva... ki tudja. És elegem van a költözésből is, végre találtam lakást itt, és én félek, ez a gond. De tudom, hogy Gével sokkal egyszerűbb lesz, és vele akarom is, de akkor is, félhetek egy kicsit? Meg ez csak egy év múlva esedékes, addig van időm kifélni magam, és utána meg 100%-osan belevágni. London jó hely, nem?

És utolsó megjegyzés, életemben először megcsaltam Magyarországot fodrászügyileg. Vagyis most jövök haza az első francia hajvágásomból. (Igaz, hogy egy spanyol srác vágta a hajam, akkor ez most nem ér?) Kifizettem érte egy vagyont, kb 10 percet törődött a hajammal, mert gyorsan levágta, megszárította, azt csá, én meg vgay 1,5 órát vártam, hogy sorra kerüljek... Ah Piroska... aki legalább megkérdezi, hogy hogyan szárítsa be a hajam! És nem kér egy vagyont érte...

Na és az utolsó, a választások eredménye szerint, nem kell még elhagynom az országot. De azért eléggé ijesztő, az a majdnem 20%, amit a szélsőjobb kapott az első fordulóban. Mert azért mégiscsak itt a másik oldalon vagyok, mert itt én vagyok a bevándorló...

Gare du Nord és a délutáni tömeg

Withechapel metróállomás. Ennek az újjáépítésén és új metróhálózat idetelepítésén dolgozik G. Jelenleg ilyen (csúnya).

whitechapel no. 2.

whitechapel no. 3. és az uborka.

A City Shoreditch-ből, avagy az uborka, ami mindenhonnan látszódik

!!!

Oxford Street a double-deckerből

és megint cupcake, a Portobello road-on

33.

London pt. 2.

És a telefonomról származó képek, mert így már mindent lehetségest megosztok.

harminckettő

És arról meséltem már, hogy milyen volt London? Vagy hogy milyen is a lakás, és itt lakni? Vagy hogy boltot váltok? (Munkát nem...) Nem?! Hát hogy lehet ez?!
Tehát akkor tessék lássék, LONDON city.
(ami gyönyörű volt, és azonnal vissza akarok menni, vagy csak G ottléte miatt gondolom így?)

G szomszédsága

Abbey Road Studios

A híres-neves Abbey road-i zebra

Csak simán, London.

Hyde park

Tower (amikor és ahol olyan csúnya idő volt, mint azóta és azelőtt soha)

Tower Bridge

City

Anglia készen áll a háborúra

Tate Modern

Na és vajon mi?

31.

Csak úgy. Mert jó lenne már egy nyaralás, meg ugye akkor nyár (ha már benne van a szóban is).

harminc

Egy nagy mérföldkő következik párizsi életemben (meg simán az életemben is): KÖLTÖZÉS az első lakásomba, amit én fizetek a saját fizetésemből!
Ma aláírtam a papírokat, kötöttem tegnap biztosítást (na az is egy jó történet, hogy zuhany nélkül 10 perccel a reggeli kelés után elindultam biztosítót keresni, hogy még a munkába is beérjek utána), és ma át is szállítottuk az Ikea bútoraimat, amiket fel is állítottam EGYEDÜL ma délután. Vagyis egyedül szereltem össze őket, csavar meg csavarhúzó (életemben nem használtam még őket). De ma láttam először a lakást! Úgyhogy a mai nap tényleg sok meglepetéssel és újdonsággal járt. Egyébként reggel kilencre volt a randevú megbeszélve, én meg fél kilenckor ugrottam ki az ágyból, azt is csak azért, mert G anyukája bekopogott az ajtómon... Bravó... Még szerencse, hogy G apukája elvitt kocsival utána, mert ha nem, akkor késtem volna (úgy, mint a ügynökcsaj, aki késett vagy 10 percet).
Tehát egyelőre normális képpel nem tudok szolgálni, csak az iPhone fotókkal, meg a kezdetleges bútorokkal (egyébként az ágyam annyira nem akar működni, mint ahogy kellene... és a többi bútor minősége is kétséges (igen, az ikea legolcsóbb termékei...)), de lesz ez még szebb is, képekkel a falon, meg fűtéssel és internettel!!

Az ágy, a kép minősége meg botrányos, elnézést

Gipsz stukkó a mennyezeten, hát nem gyönyörű?

A konyha (jelenlegi helyzetében) és előtte jövendőbeli gardrób (lásd következő képek)

A gardrób épülőben!

És voila, a gardrób a jelenlegi helyén, az ágy mellett!

És Artur, a polcos szekrény is felépült, ami innen és kicsiben nézve egész tűrhető jelenség, de valójában azért nem vagyok még a csavarozás mestere...

 Tehát akkor ki és mikor jön hozzám látogatóba?
Az első helyek már lefoglalva! Igyekezni tessék!

29.

Mostmár elegem van a télből. De ezzel nem hinném, hogy egyedül vagyok. Meg is fáztam, szerencse, hogy ma szabadnapom volt, begyógyszereztem/vitaminoztam magam, úgyhogy talán mostmár valahogy túlélem. De annyira laknék egy olyan helyen, ahol nem csak a hideget érzem a csontjaimban, és a jeges szelet az arcomon, ahol csak éjszaka (mikor alszom) esik egy picike mennyiségű hó, ami reggelre el is tűnik, ahol az öreg nénik (öhkm, dámák) 5 kiló alapozót kennek magukra, hogy eltüntessék a ráncaikat (mission not accomplished), és vonulnak az utcán (a boltokban, A boltban), mintha ténylegesen ők lennének a világ közepe és mindenki arra szolgáltatott körülöttük, hogy kiszolgálja őket. Ahol nem löknek fel a metróban, ahol nem érzem a hidegben a szmogot azonnal, hogy kedvem lenne belefulladni a kocsik kipufogó gázába, egy olyan helyre, ahol legalább egy kicsit kedvesebbek az emberek, és nem néznek ne lesajnálva, hogy nem keresek többet. Ahol nem kell egy lyukért a fizetésem felét/több mint felét (havonta változik) kiadnom, hogy aztán olcsó tésztán éljek egész hónapban. Hová tűntél Párizs, akiért rajongtam? Akiért odavoltam? Akit a legszebbnek láttam a világon? Ahol mindenki megpróbálja  a legtöbbet kihozni magából? Hová tűntél, kedves Párizs? Vajon csak a hideg és a korán megérkező sötétség tüntet fel más színben?

G hétfő délután elutazott. Vitte a gitárját és a család legnagyobb bőröndjét, és felszállt a vonatra. És itthagyott egyedül. Oh egyedüllét! Mikor nem élvezhetem, csak azt várom, mikor itt van, akkor meg sajnálom magam.

Mostmár tényleg tavaszodhatna. Színeket akarok (ha már havat nem kapok).