huszonkettő

Az egyik legvicesebbet meg el is felejtettem leírni. Múlt hét szombaton, mikor délután végeztem a munkával és G-vel indultunk el, akkor az utcán egyszercsak megállított minket egy nő. Először azt hittem, hogy G-től akar valamit, útbaigazítást, pénzt... de aztán kiderült, hogy nem, tőlem akar, mégpedig azt, hogy lefotózhasson, mert egy blognak/weblapnak/újságnak... készít fotókat a párizsi nőkről... hahaha! G erősködött, hogy egyezzem bele, úgyhogy odaálltam a fal elé, mosolyogtam/bandzsítottam/vicsorogtam... egyet, kettőt, hármat, aztán a nő megköszönte és továbbment. Én emg lányos zavaromban azt is elfelejtettem megkérdezni, hogy na de hol lesz fent ez a fotó egyáltalán? (csak, hogy tudjam, megnézni nem igazán szeretném).