31.

Csak úgy. Mert jó lenne már egy nyaralás, meg ugye akkor nyár (ha már benne van a szóban is).

harminc

Egy nagy mérföldkő következik párizsi életemben (meg simán az életemben is): KÖLTÖZÉS az első lakásomba, amit én fizetek a saját fizetésemből!
Ma aláírtam a papírokat, kötöttem tegnap biztosítást (na az is egy jó történet, hogy zuhany nélkül 10 perccel a reggeli kelés után elindultam biztosítót keresni, hogy még a munkába is beérjek utána), és ma át is szállítottuk az Ikea bútoraimat, amiket fel is állítottam EGYEDÜL ma délután. Vagyis egyedül szereltem össze őket, csavar meg csavarhúzó (életemben nem használtam még őket). De ma láttam először a lakást! Úgyhogy a mai nap tényleg sok meglepetéssel és újdonsággal járt. Egyébként reggel kilencre volt a randevú megbeszélve, én meg fél kilenckor ugrottam ki az ágyból, azt is csak azért, mert G anyukája bekopogott az ajtómon... Bravó... Még szerencse, hogy G apukája elvitt kocsival utána, mert ha nem, akkor késtem volna (úgy, mint a ügynökcsaj, aki késett vagy 10 percet).
Tehát egyelőre normális képpel nem tudok szolgálni, csak az iPhone fotókkal, meg a kezdetleges bútorokkal (egyébként az ágyam annyira nem akar működni, mint ahogy kellene... és a többi bútor minősége is kétséges (igen, az ikea legolcsóbb termékei...)), de lesz ez még szebb is, képekkel a falon, meg fűtéssel és internettel!!

Az ágy, a kép minősége meg botrányos, elnézést

Gipsz stukkó a mennyezeten, hát nem gyönyörű?

A konyha (jelenlegi helyzetében) és előtte jövendőbeli gardrób (lásd következő képek)

A gardrób épülőben!

És voila, a gardrób a jelenlegi helyén, az ágy mellett!

És Artur, a polcos szekrény is felépült, ami innen és kicsiben nézve egész tűrhető jelenség, de valójában azért nem vagyok még a csavarozás mestere...

 Tehát akkor ki és mikor jön hozzám látogatóba?
Az első helyek már lefoglalva! Igyekezni tessék!

29.

Mostmár elegem van a télből. De ezzel nem hinném, hogy egyedül vagyok. Meg is fáztam, szerencse, hogy ma szabadnapom volt, begyógyszereztem/vitaminoztam magam, úgyhogy talán mostmár valahogy túlélem. De annyira laknék egy olyan helyen, ahol nem csak a hideget érzem a csontjaimban, és a jeges szelet az arcomon, ahol csak éjszaka (mikor alszom) esik egy picike mennyiségű hó, ami reggelre el is tűnik, ahol az öreg nénik (öhkm, dámák) 5 kiló alapozót kennek magukra, hogy eltüntessék a ráncaikat (mission not accomplished), és vonulnak az utcán (a boltokban, A boltban), mintha ténylegesen ők lennének a világ közepe és mindenki arra szolgáltatott körülöttük, hogy kiszolgálja őket. Ahol nem löknek fel a metróban, ahol nem érzem a hidegben a szmogot azonnal, hogy kedvem lenne belefulladni a kocsik kipufogó gázába, egy olyan helyre, ahol legalább egy kicsit kedvesebbek az emberek, és nem néznek ne lesajnálva, hogy nem keresek többet. Ahol nem kell egy lyukért a fizetésem felét/több mint felét (havonta változik) kiadnom, hogy aztán olcsó tésztán éljek egész hónapban. Hová tűntél Párizs, akiért rajongtam? Akiért odavoltam? Akit a legszebbnek láttam a világon? Ahol mindenki megpróbálja  a legtöbbet kihozni magából? Hová tűntél, kedves Párizs? Vajon csak a hideg és a korán megérkező sötétség tüntet fel más színben?

G hétfő délután elutazott. Vitte a gitárját és a család legnagyobb bőröndjét, és felszállt a vonatra. És itthagyott egyedül. Oh egyedüllét! Mikor nem élvezhetem, csak azt várom, mikor itt van, akkor meg sajnálom magam.

Mostmár tényleg tavaszodhatna. Színeket akarok (ha már havat nem kapok).

huszonnyolc

ÁÁ ez a nap is eljött! Találtam lakást! Hihetlen, kérem szépen! A lakás méretéről nem írok inkább, mert magyar viszonylatban nem is létezik ekkora méretű lakás, de itt igen, és bizony fizetek érte annyit, mint otthon egy 80-90 négyzetméteres lakásért (úristen, most ez így leírva egyszerűen borzalmas...). De van külön fürdőszoba, vagyis normális fürdőszoba, nem pedig egy wc a folyosón, amit mindenki használ, van egy rendes konyhasarkom, és van egy szobám, amit be kell rendeznem. Úgyhogy holnap irány az Ikea, mert az szép, meg olcsó is. Mostantól meg lehet bejelentkezni hozzám, hogy ki mikor jön látogatóba, meg majd ha beköltözöm, akkor jöhetnek a képek is, egyelőre nincs egy képem sem, mert (még én magam sem láttam igazából a lakást, mert randevút egyeztettem, de elmenni helyettem már G ment, mivel én dolgozó nő vagyok) G nem fotózott, csak egyet, de az meg semmi, és a hirdetést meg a fotóit azóta levették a netről.
Egyébként meg ez az utolsó hétvégém G-vel, hétfőn délután megy ki Londonba, szerencse, hogy szabadhétvégém van.
A másik hír meg, hogy (B jön Brüsszelbe!!) jelentkeztem, vagyis elküldtem az önéletrajzom meg a motivációs levelem angolul egy lehetséges háromhetes milánói boltnyitásra, csak annyi a baj, hogy nem beszélek olaszul, ami pedig alapfelvétel, de attól hátha eltekintenek, hiszen angolul meg beszélek (csak az olaszok nem). Ha megkapom, akkor (levágatom a hajam) május első három hetét Milánóban tölthetem!

Ja és a lakást még vagy két hétig nem is láthatom, mert az ügyintéző csaj vakáción van... én is lennék már ott, vagy Milánóban, vagy Londonban, de valahol a Bahamákon is jó lenne...