tizennégy

Nem kezdem azzal, hogy jaj, de rég írtam (de).
Betegen fekszem itthon (itthon? Azért ez erős túlzás, tekintve, hogy G szüleinél lakom...), miután tegnap már torokfájósan ébredtem (hála annak, hogy két napra visszatért Párizsba a nyár, viszont az élelmiszerboltokat úgy lehűtik, hogy télikabátban is megfagynék, így sortban és topban sétáltam be a 35 fokos forróságból a -10 fokos  hidegbe, hát másnapra torokfájással ébredtem), elmentem dolgozni, ahol bedöglött a légkondi, és 40 fok volt az egész üzletben, pláne még több a próbafülékékben, ahova be voltam osztva. Én meg nem tudom elviselni a meleget (tudom, SENKI nem tudja elviselni a meleget, de én még annál kevésbé...), izzadtam, mint a fene, rosszul voltam, közben rengeteg vevő volt, hiszen szombaton jön mindenki, rohangálnom kellett össze-vissza (de meg lettem dicsérve a manager által, hogy napról napra egyre jobban lenyűgözöm, hahaha, még így is túl jó vagyok, hiába folyok szét közben). Ezek után, mikor végeztünk a nagy meleg miatt óriási vihar volt, esett az eső, zuhogott, hirtelen csak 20 fok lett a 40 helyett, én meg, hogy kicsit felfrissüljek nem futottam, mint mindenki más, a metróhoz, hanem kényelmesen odasétáltam. Na, ma reggel fejfájással, erősebb torokfájással és lázzal ébredtem... hurrá, de legalább vasárnap van, nem kell dolgozni! Az egyetlen, ami megijesztett reggel, az az, hogy még mindig nincs francia TAJ-számom, vagyis ha beteg leszek, nem tudok elmenni dokihoz (francia bürokrácia és intézkedéseik... elmentünk Gével megkérdezni a társadalombiztosítási irodába, hogy kell-e valamit pluszban csinálnom, hogy megkapjam a számomat, meg a kártyámat, a pasi mondta, hogy de, egy kicsit felgyorsíthatom, de így is, több mint egy hónap lesz...), vagyis el tudok menni dokihoz, de kiperkálhatom neki a vizsgálat költségeit... ami nem olcsó itt Franciaországban...

A másik, ami történt még, az az, hogy végre elmentem az egyetemre megkérdezni, hogy akkor most mi van, felvettek, vagy nem, mert ugye választ nem kaptam tőlük... És most már nyitva vannak, ezért meg lehet tudakolni. Csütörtökön munka után elmentünk G-vel, meg is kérdezte előtte tőlem, hogy szomorú és csalódott leszek-e, ha nem vesznek fel. Azt mondtam neki, hogy nem, mert már felkészítettem magam rá, hogy valószínűleg negatív lesz a válaszuk, és tényleg úgy éreztem, hogy minden oké lesz, ha nemet mondanak. Ehhez képest miután megkérdeztem és közölte a lány velem szemben, hogy el lettem utasítva, a bizottság nem fogadta el a felvételi kérelmemet, először mosolyogtam (mosolyt erőltettem magamra), de ahogy kiértünk az egyetem lépcsőjéhez, leültem a lépcsőre és elkezdtem sírni. A lány mondta, hogy viszont irodalom szakra felvettek (pedig nem is jelentkeztem, de hogy megmutassák, hogy milyen rendesek, hogy nem vesznek fel arra a szakra, amelyikre szerettem volna, ők felvesznek egy másikra... kösz, de épp ez az a szak, amiből elegem van, van már belőle egy diplomám, alig vártam, hogy befejezzem, hogy még disszertációkat írjak ki tudja melyik író, melyik művéről 40 oldalon keresztül, még két éven át, kösz nem, imádom az irodalmat, de az elemzésekből 4 év után elegem van...). Pedig tudtam, hogy nem fognak felvenni, akkor már régebben válaszoltak volna (mondjuk így sem ők válaszoltak, én mentem be hozzájuk megkérdezni). De még nem akartam abbahagyni a tanulást, nekem kellene egy mester diploma, nem akarok egy sima fősulis után megállni, ennél jobb vagyok (pedig semmi baj nincs azzal, ha valakinek csak egy fősulis diplomája van), de már így is vesztettem egy évet hála a francia kalandjaimnak, aztán veszíteni még egy évet, amiatt, mert nem vettek fel, 24 évesen elkezdeni a mestert, 26 évesen befejezni, akkor elkezdeni munkát keresni mint pályakezdő, tudom, hogy egyáltalán nem késő, de én nem akarom. Én mindig úgy képzeltem el magam, mint egy karriert csináló nő, aki 30 évesen már befutott, és nem akkor kezdi... És nem akarok eladó  lenni egész életemben.
De egyelőre úgy néz ki, hogy egy évig akkor teljes munkaidőben próbálok meg dolgozni (ami nem baj, mert így vehetek magamnak egy-két "luxus" dolgot), úgyhogy hétfőn megpróbálom megtudakolni a munkahelyemen, hogy nem lehetne-e megváltoztatni a szerződésemet, úgyis órahiányban vagyunk...