19.

És most egy videót mutatok meg, még nyáron készült, G által (és a telefonja által, meg a számítógépe által (meg volt, hogy én is viedóztam, na tehát akkor mindenki által, de főleg G által), de csak most készült el teljesen. Egyébként azt sem tudom, hogy meg lehet-e mutatni, mivel úgy rakta fel, hogy csak azok láthatják, akik ismerik a linket. Szóval lehet, hogy csak a link kerül (és mennyi helyet megspóroltam volna, ha előbb kipróbálom, és csak azután kezdek el gépelni...) nos lássuk!

itt a videó akkor, nem tudom beilleszteni normálisan

Most meg rohanok munkába, ajjaj!!

tizennyolc

Időközben ősz lett, én meg permanent de caisse lettem, vagyis elértem azt a szintet, amit otthon minden kezdő H&M eladó az első kasszázásánál megtehet: visszáru és személyzetis vásárlások kasszázása. Azonban, és itt jön a jó része, itt nem így megy, itt nem akárki teheti ezt meg, csak a permanent de caisse. És egyik nap Mehdi, a managerem, odajött hozzám, hogy van egy jó hírem, és ez volt az. Ezt annyira színtelenül, szagtalanul írtam le, hogy senki nem tudja átérezni, ami ezzel jár, mindenki megbecsülése (haha megbecsülés, mi?) Egyébként meg mindig meg vagyok dicsérve, hogy milyen jól dolgozom.
Éés tegnap meg két évesek lettünk G-vel, úgyhogy elmentünk egy étterembe (ami nem is igazi étterem, hanem egy palacsintázó, a mi palacsintázónk igazából, mert ide mentünk el először étterembe), úgyhogy egy üveg cidre-rel meg jó nagy adag és megtöltött palacsintákkal megünnepeltük, hogy már bizony KÉT éve, hogy kibírjuk egymást. És ma reggel rájöttem, hogy bizony gombás fertőzésem van ott lent, szuper, úgyhogy most kereshetek dokit magamnak (és francia TAJ-számom még mindig NINCS, mivel egy rohadt papír hiányzott ahhoz, hogy 3 óra sorbanállás után a nő legalább ránézzem a dolgaimra, így ő semmit nem tehet, ha ez az egy papír hiányzik, és igazából ezt a papírt nem is nekem kellene nekik odaadnom, hanem elvileg megkapták azonnal szerződésaláíráskor a COS-tól, de amilyen szinten megy itt Franciaországban bármiféle ügyintézés, így két hónap alatt nem sikerült ennek a kis papírnak (amin kb semmi adat nincsen) bekerülnie a rendszerükbe, hogy kapjak végre legalább egy számot, ha még kártyát nem adnak, majd csak talán fél év múlva (talán), és én még idegeskedtem otthon, hogy mennyit kell sorbanállni az okmányirodánál, vagy a TO-n az egyetemen... Hát itt legalább háromszor nehezebb bármit is elintézni. Ja és még örülök, hogy nem egy olyan országból jövök, ami nincs az EU-ban, mert akkor még ittartózkodási engedélyért meg kártyáért kellene sorban állnom, és olvastam egy cikket róla, ott kell aludnod az épület előtt, hogy másnap esetleg délben bejuthass, EGY aláírásért. Bienvenue en France! Ahogy mindenki mondta nekem ezek után, vagyis inkább húzz haza büdös bevándorló...).

Ezen kívül (és azon kívül, hogy normális szállásom még mindig nincsen, majd megfagyok a szobámban, és egyáltalán, utálom ezt a környéket) nincs semmi különös, talán esetleg az, hogy újrakezdtem a sajátkészítésű cuccok gyártását, milyen régen is volt a decoupage meg a gyöngyfűzés!
Ennek a végterméke egyelőre két dolog:
1. egy fehér gyöngy nyaklánc-gallér
2. egy sima fehér ing (nem, azt nem varrtam, vettem) arany gallérral (na az arany gallért, azt én csináltam, vagyis ökhm, ragasztottam...)
Nagyon gallér mániás lettem, annyira tetszik, meg persze nagyon is divatban van az előkelő öregnéni stílus, vagyis amit én csak bourgeoisínak hívok, annyira beleillik a párizsi 6. és 7. kerületi nyugdíjas nénike képébe. De szeretem, hát ez van, mit lehet tenni, megcsinálni meg olcsóbb (és eredetibb) mint megvenni.

Szóval íme egy-két kép is róluk:

Natalie Portman is az én nyakláncomat hordja a FEJÉN! 

és felvéve (a minőségért elnézést, de a gépem webkamerája ennyit tud)

És az arany gallér!

17.

Te jó ég. Nem is tudom, hogy megérdemlem még-e azt, hogy egyáltalán bárki is elolvassa...
Na akkor vegyük fel az elejtett fonalat:
Az előző bejegyzés óta megváltozott az óraszámom a boltban és vele együtt a szerződésem is. Igaz még nem teljes munkaidősként dolgozom (úgy látszik több lépésben lehet csak odáig eljutni...), hanem 30 órás szerződésem van és 34 órát dolgozom (vagyis eggyel kevesebbet, mint a teljes munkaidő). De így többet is keresek majd elvileg, mint a 35 órások, mert a plusz heti négy órámért túlórás óradíjat számolnak el... Csak az a baj, hogy nem maradhatok így, mert utána meg bármikor visszatehetnek 30 órára.
Múlt vasárnap elköltöztem a nénihez, ami borzalmas (a szoba, lakás...), a néni aranyos, de kösz, nincs valami jó viszonyom az öreg nénikkel. És kb. két napja G ottaludt (azért ott, mert most G szüleihez szöktünk a hétvégére), és a néni rendesen kifejezte a mimikájával nem tetszését ez ügyben, pedig vagy félévvel ezelőtt, mikor G elment hozzá beszélgetni, hogy akkor most mi hogy mennyiért, mondta neki, hogy én csak akkor jövök ide lakni, ha őt egyáltalán nem zavarja, hogy ő G elég gyakran ott fog aludni. A néni elvileg mosolygott és azt mondta Gének, hogy egyáltalán nem zavarja...
Szóval mégegy okkal több, hogy novemberben már máshol lakjak.

A máshol lakás pedig: eddig ugye ketten voltunk Kate-tel, mostmár hárman vagyunk Matthieu-vel. Úgyhogy nagyon remélhetőleg novemberben már velük hármasban fogok lakni (mind a ketten munkatársaim).

Közben az idő meg nagyon csúnyára fordult, mint ahogy otthon is, itt az ősz, aztán a tél, és nem is mondtam, hogy én lettem az őszi leárazásunk felelőse a boltban! Wow! Igazából nem tudom, hogy ez jó dolog, mert azt mutatja, hogy jól dolgozom, vagy csak azért adták nekem a feladatot, mert más hülye nem vállalná be...

Na de jöjjön az elmúlt majd' egy hónap friss képterméséből: (visszafele fogok haladni az időben, bár a fotókon ez annyira nem látszik)

Falu Párizsban, pedig ez a legbelvárosabb részen van, a Szajna parttól 2 méterre, de annyira falu hangulata van....

Saint-Sulpice templom (ismerős lehet onnan, hogy ha olvastad a Dan Brown-féle Da Vinci kódot, ebben a templomban van a rózsavonal, vagy mi volt a neve...) egyik ablaka. És nem, nem volt ott senki, csak egy festmény az ablakon... De eléggé ijesztő éjszaka.

Az az utca, ahonnan az előző templomablakos fotó készült. Az öreg Párizs.

Az Öreg Hölgy, gyönyörűszép fényben (csak a fotón nem látszódik, mert szar a telefonom)

Catchat, G macskája elaludt a táskámon. Annyira hiányzik ez a macska, a csúnya néni lakásban...

Vörösboros marhapörkölt készülőben, ezzel megköszönve G szüleinek, hogy náluk lakhattam 2 hónapon keresztül.

A megterített asztal a már kész pörkölttel

Megint a cica, most G ágyán. Imádom a macskákat.

Az első COS vásárlásom zacskója. Igen, ilyen szép táskákat adunk, és még selyempapírba is becsomagoljuk a megvett árut!

Déja vu. Vagy déja senti. Visszatértünk a Skype-oláshoz G-vel, mikor ő a koleszban van.

Kilátás G-ék konyhájából olyan reggel hat körül (Montparnasse torony), igaz ez a kép még szeptemberben készült, azóta reggel hatkor, sőt hétkor is sötét van még.

Ez pedig G szobájából, ugyanakkor.

Zara póló. Ha nem tudsz franciául nem tűnik fel, de óriási helyesírási hiba: tons super hero. Nem kell semmilyen S a ton mőgé. Ha már ekkora világméretű bolthálózat vagy, igazán megmutathatnád egy-két nyelvet beszélő embernek a felirataidat, mielőtt legyártatod milliós példányban (hasonló hibák, sőt sokkal több Pull&Bear-éknél...)