17.

Te jó ég. Nem is tudom, hogy megérdemlem még-e azt, hogy egyáltalán bárki is elolvassa...
Na akkor vegyük fel az elejtett fonalat:
Az előző bejegyzés óta megváltozott az óraszámom a boltban és vele együtt a szerződésem is. Igaz még nem teljes munkaidősként dolgozom (úgy látszik több lépésben lehet csak odáig eljutni...), hanem 30 órás szerződésem van és 34 órát dolgozom (vagyis eggyel kevesebbet, mint a teljes munkaidő). De így többet is keresek majd elvileg, mint a 35 órások, mert a plusz heti négy órámért túlórás óradíjat számolnak el... Csak az a baj, hogy nem maradhatok így, mert utána meg bármikor visszatehetnek 30 órára.
Múlt vasárnap elköltöztem a nénihez, ami borzalmas (a szoba, lakás...), a néni aranyos, de kösz, nincs valami jó viszonyom az öreg nénikkel. És kb. két napja G ottaludt (azért ott, mert most G szüleihez szöktünk a hétvégére), és a néni rendesen kifejezte a mimikájával nem tetszését ez ügyben, pedig vagy félévvel ezelőtt, mikor G elment hozzá beszélgetni, hogy akkor most mi hogy mennyiért, mondta neki, hogy én csak akkor jövök ide lakni, ha őt egyáltalán nem zavarja, hogy ő G elég gyakran ott fog aludni. A néni elvileg mosolygott és azt mondta Gének, hogy egyáltalán nem zavarja...
Szóval mégegy okkal több, hogy novemberben már máshol lakjak.

A máshol lakás pedig: eddig ugye ketten voltunk Kate-tel, mostmár hárman vagyunk Matthieu-vel. Úgyhogy nagyon remélhetőleg novemberben már velük hármasban fogok lakni (mind a ketten munkatársaim).

Közben az idő meg nagyon csúnyára fordult, mint ahogy otthon is, itt az ősz, aztán a tél, és nem is mondtam, hogy én lettem az őszi leárazásunk felelőse a boltban! Wow! Igazából nem tudom, hogy ez jó dolog, mert azt mutatja, hogy jól dolgozom, vagy csak azért adták nekem a feladatot, mert más hülye nem vállalná be...

Na de jöjjön az elmúlt majd' egy hónap friss képterméséből: (visszafele fogok haladni az időben, bár a fotókon ez annyira nem látszik)

Falu Párizsban, pedig ez a legbelvárosabb részen van, a Szajna parttól 2 méterre, de annyira falu hangulata van....

Saint-Sulpice templom (ismerős lehet onnan, hogy ha olvastad a Dan Brown-féle Da Vinci kódot, ebben a templomban van a rózsavonal, vagy mi volt a neve...) egyik ablaka. És nem, nem volt ott senki, csak egy festmény az ablakon... De eléggé ijesztő éjszaka.

Az az utca, ahonnan az előző templomablakos fotó készült. Az öreg Párizs.

Az Öreg Hölgy, gyönyörűszép fényben (csak a fotón nem látszódik, mert szar a telefonom)

Catchat, G macskája elaludt a táskámon. Annyira hiányzik ez a macska, a csúnya néni lakásban...

Vörösboros marhapörkölt készülőben, ezzel megköszönve G szüleinek, hogy náluk lakhattam 2 hónapon keresztül.

A megterített asztal a már kész pörkölttel

Megint a cica, most G ágyán. Imádom a macskákat.

Az első COS vásárlásom zacskója. Igen, ilyen szép táskákat adunk, és még selyempapírba is becsomagoljuk a megvett árut!

Déja vu. Vagy déja senti. Visszatértünk a Skype-oláshoz G-vel, mikor ő a koleszban van.

Kilátás G-ék konyhájából olyan reggel hat körül (Montparnasse torony), igaz ez a kép még szeptemberben készült, azóta reggel hatkor, sőt hétkor is sötét van még.

Ez pedig G szobájából, ugyanakkor.

Zara póló. Ha nem tudsz franciául nem tűnik fel, de óriási helyesírási hiba: tons super hero. Nem kell semmilyen S a ton mőgé. Ha már ekkora világméretű bolthálózat vagy, igazán megmutathatnád egy-két nyelvet beszélő embernek a felirataidat, mielőtt legyártatod milliós példányban (hasonló hibák, sőt sokkal több Pull&Bear-éknél...)