tizennyolc

Időközben ősz lett, én meg permanent de caisse lettem, vagyis elértem azt a szintet, amit otthon minden kezdő H&M eladó az első kasszázásánál megtehet: visszáru és személyzetis vásárlások kasszázása. Azonban, és itt jön a jó része, itt nem így megy, itt nem akárki teheti ezt meg, csak a permanent de caisse. És egyik nap Mehdi, a managerem, odajött hozzám, hogy van egy jó hírem, és ez volt az. Ezt annyira színtelenül, szagtalanul írtam le, hogy senki nem tudja átérezni, ami ezzel jár, mindenki megbecsülése (haha megbecsülés, mi?) Egyébként meg mindig meg vagyok dicsérve, hogy milyen jól dolgozom.
Éés tegnap meg két évesek lettünk G-vel, úgyhogy elmentünk egy étterembe (ami nem is igazi étterem, hanem egy palacsintázó, a mi palacsintázónk igazából, mert ide mentünk el először étterembe), úgyhogy egy üveg cidre-rel meg jó nagy adag és megtöltött palacsintákkal megünnepeltük, hogy már bizony KÉT éve, hogy kibírjuk egymást. És ma reggel rájöttem, hogy bizony gombás fertőzésem van ott lent, szuper, úgyhogy most kereshetek dokit magamnak (és francia TAJ-számom még mindig NINCS, mivel egy rohadt papír hiányzott ahhoz, hogy 3 óra sorbanállás után a nő legalább ránézzem a dolgaimra, így ő semmit nem tehet, ha ez az egy papír hiányzik, és igazából ezt a papírt nem is nekem kellene nekik odaadnom, hanem elvileg megkapták azonnal szerződésaláíráskor a COS-tól, de amilyen szinten megy itt Franciaországban bármiféle ügyintézés, így két hónap alatt nem sikerült ennek a kis papírnak (amin kb semmi adat nincsen) bekerülnie a rendszerükbe, hogy kapjak végre legalább egy számot, ha még kártyát nem adnak, majd csak talán fél év múlva (talán), és én még idegeskedtem otthon, hogy mennyit kell sorbanállni az okmányirodánál, vagy a TO-n az egyetemen... Hát itt legalább háromszor nehezebb bármit is elintézni. Ja és még örülök, hogy nem egy olyan országból jövök, ami nincs az EU-ban, mert akkor még ittartózkodási engedélyért meg kártyáért kellene sorban állnom, és olvastam egy cikket róla, ott kell aludnod az épület előtt, hogy másnap esetleg délben bejuthass, EGY aláírásért. Bienvenue en France! Ahogy mindenki mondta nekem ezek után, vagyis inkább húzz haza büdös bevándorló...).

Ezen kívül (és azon kívül, hogy normális szállásom még mindig nincsen, majd megfagyok a szobámban, és egyáltalán, utálom ezt a környéket) nincs semmi különös, talán esetleg az, hogy újrakezdtem a sajátkészítésű cuccok gyártását, milyen régen is volt a decoupage meg a gyöngyfűzés!
Ennek a végterméke egyelőre két dolog:
1. egy fehér gyöngy nyaklánc-gallér
2. egy sima fehér ing (nem, azt nem varrtam, vettem) arany gallérral (na az arany gallért, azt én csináltam, vagyis ökhm, ragasztottam...)
Nagyon gallér mániás lettem, annyira tetszik, meg persze nagyon is divatban van az előkelő öregnéni stílus, vagyis amit én csak bourgeoisínak hívok, annyira beleillik a párizsi 6. és 7. kerületi nyugdíjas nénike képébe. De szeretem, hát ez van, mit lehet tenni, megcsinálni meg olcsóbb (és eredetibb) mint megvenni.

Szóval íme egy-két kép is róluk:

Natalie Portman is az én nyakláncomat hordja a FEJÉN! 

és felvéve (a minőségért elnézést, de a gépem webkamerája ennyit tud)

És az arany gallér!