5.

És a csoda eljött! Az, amiben nem hittem volna SOHA. 6 nap Párizsban és máris van munkám! Jó, nem kiabálom el, hétfőn írom alá a papírokat, de ha semmi nem jön közbe hétfőig, akkor 16-a után, voila dolgozni fogok itt Párizsban!
Az egész úgy kezdődött, hogy G anyukája, aki maga is a kereskedelemben dolgozik (egy luxus táska márka egyik boltjának a vezetője...), ajánlott nekem egy honlapot, ahol mindenféle divattal kapcsolatos álláshirdetés van (fashionjobs), például eladói. És mivel hiába dolgoztam Pesten egy olyan cégnél, akik nemzetköziek (hahó! egyáltalán ezért mentem hozzájuk, mert Párizs is tele van a boltjaikkal, és akkor csak tudnak már szerezni nekem egy állást itt kint...), közölték, hogy ők aztán nem fognak nekem segíteni, boldoguljak egyedül.
Tehát ezen az oldalon egyszer csak megjelent még valahogy júniusban egy hirdetés, hogy egy COS nevű boltba keresnek teljes- és részmunkaidős eladókat. COS (vagyis Collection of Style) a H&M cégéhez tartozik, de teljesen más stílusban gondolkoznak. COS a H&M drágább és sokkal stílusosabb, kreatívabb, minőségibb kistestvére. Nem sok országban van boltjuk, az első Londonban nyílt, Franciaországban jelenleg 4 boltjuk van (kettő Párizsban és kettő vidéken) (Magyarországon meg ugye nincs). Divatblogokon találkoztam régebben ezzel a márkával, és érdekelt, hogy mi ez, még sosem hallottam róla előtte. Ekkor lepődtem meg, hogy jé, a H&M-hez tartoznak!
Jelentkeztem az állásra, bár júniusban még eléggé Budapesten tartózkodtam, de ki tudja, lehet fel sem veszik velem a kapcsolatot, lehet, hogy majd csak 4 hét múlva, mint kb. a H&M-mel volt tavaly. És egy próbát csak megér.
Egy hét múlva felhívtak. Hogy el tudnék-e menni interjúra. Sajnos nem, mert még Magyarországon voltam. Azt mondta a lány/nő, akivel beszéltem, hogy akkor majd mikor Párizsban leszek, akkor menjek be az önéletrajzommal az egyik boltjukba, és mondjam el a helyzetet. Azon meglepődött, hogy a H&M Magyarországon egyáltalán nem akar segíteni, és hogy nem akarják felvenni a kapcsolatot a franciákkal.
Vagyis vártam, el is felejtettem őket, majd ha megyünk Párizsba, akkor bemegyek a boltba az önéletrajzommal. Azonban még indulás előtt felmentem a honlapjukra, és csodák csodájára, még mindig fent volt az álláshirdetés, úgyhogy, miért ne, megint jelentkeztem rá. Egy héttel később, már itt Párizsban, felhívott Antoine (vagyis kedden, ma szombat van), pont ébredés után, hogy helló ő Antoine, a COS-Marais managere, és hogy akkor most csinálhatnánk-e egy interjút telefonon keresztül. Ááá... a reakcióm... Ébredés után, TELEFONON, FRANCIÁUL meggyőzni egy igazi franciát, hogy én vagyok az ideális számára, ismerem a divatot, és vegyél már fel légyszi... A végén felajánlotta, hogy akkor mit szólnék egy pénteki rendes négyszemközti interjúhoz. Ő, oké, persze. Még aznap irány a Marais (Párizs egyik legszebb negyede, szűk utcák, kis boltok, és gyönyörű gyönyörű emberek, igazából marais=mocsár, itt a középkorban valami nagy mocsár volt, aztán ez lett a zsidó-negyed, ami most is az, tele van zsidó pékséggel, de jelenleg ez az egyik legsikkesebb negyed), hogy egyáltalán megnézzük, milyen a bolt, mert még sosem voltam COS boltban. Két perc múlva kirohanok a boltból, én nem tudnék itt dolgozni, itt minden eladó annyira divatos, stílusos, nem én! nekem nincs ehhez ruhatáram! G próbált nyugtatni, hogy dehogynem tudnék, nyugi, ne izgulj ezen.
Péntek előtt a szülők hazajöttek még vidékről, csütörtök este, vacsi, mindenki tanácsokat ad, hogy mit csináljak, mit mondjak, akkor most hány órára keresek állást, nincs TB kártyám, akkor mi van, G is ezekkel traktált már napokkal előtte. Én egyre idegesebb lettem, pedig az ilyen "add-el-magad" beszélgetések mindig jól szoktak menni, ezért szeretem jobban a szóbeli vizsgákat, nem is kaptam rájuk soha rossz jegyet.
Csütörtök éjszaka alig aludtam. Te jó ég, mit veszek fel, éstb.
Pénteken Gével odamegyünk, ő otthagy a bolt előtt, irány az interjú. Antoine elnézést kér, mindjárt jön, csak össze-vissza áll a feje... Aztán megérkezik, bevezet az irodába, és feltette ugyanazokat a kérdéseket, mint a telefonban. Elmesélte az ő karrierjét, mérnökből lett operaénekes, utána eladó a Gapnél, és tessék manager a COS-nál. Elég jó válaszokat adtam, nevetgéltünk, ok, ha nem vesz fel, legalább jó emlékeim maradnak. Utána megkért, hogy menjünk ki a boltba (előtte még megkérdezte, melyik osztályon dolgoznék, a férfit választottam), és a férfi osztályon megkérte az egyik eladót, hogy szedjem nekem össze kb. 10 ruhát az osztályról és én meg vigyem vissza őket a helyükre, mert ugye a munka ebből is áll. Utána meg állítsak össze egy öltözéket, és majd mikor visszajön, akkor mondjam el neki, hogy miért ezek a ruhák és milyen alkalomra állítottam össze. A második rész nagyon tetszett, imádok pasikat öltöztetni, imádom a pasi ruhákat, és szemben velem egy csodálatos trench kabát... Az összeállítás nem volt nagy szám, de Antoine-nak nagyon tetszett, mert kitaláltam, hogy ez bizony múzeumba menéshez kell, és hogy azért tettem bele sok kéket (farmer, sál és cipő), mert még nyár van, csak csúnya idő, a barna csak ősszel jöhet elő.
Ezután elköszönt, mondta, hogy nagyon jól sikerült az interjú és, hogy még aznap este válaszolni fog, és szerinte a válasz pozitív lesz.
Azonban az idő telt, már 18 óra is elmúlt, semmi telefon (ha nem telefonál, akkor nem vagy felvéve...), már lemondtam róla, jó, hát Antoine ilyen, mindenkinek bemesélte, hogy milyen jók voltak, és hat óra után csörög a telefon, végre nem Tibi keresett, Antoine volt az! És felvett! Úgyhogy 22 órában a COSnál fogok dolgozni! G a macskával járt egy örömtáncot (a macskának nem hiszem, hogy annyira öröm volt), én meg felhívtam Anyuékat.

Na szóval kifogytam a szóból, tessék velem örülni, és elhinni a a hihetetlent, hogy 6 nap alatt találtam munkát magamnak!