A bolt még mindig gyönyörű, az eladók még mindig szuper stílusosak, és a többi négy ember, akikkel együtt írtam alá ma a papírokat, vagyis ők is mind 16-án kezdenek, mind nagyon kedvesek voltak (2 francia, egy ausztrál, egy dán, de koreai származású, aki mellesleg nem is beszél franciául, és én a magyar). Antoine mondta, hogy nagyon elégedett velünk, és sikerült egy igazi united colors of benetton kampányt összehoznia.
Úgyhogy jövőhét kedden, reggel nyolc órakor kezdek, majd egy-két hét múlva már nem fogok ilyen örömmel írni róla, de bárcsak úgy lenne! (Remélem, azért kiérezhető a lelkesedés és a boldogság az írásomból...)
Mi meg Gével folyton csak elázunk, egyik pillanatban napsütés, következőben olyan zivatar, mint amilyet eddig csak Magyarországon láttam, amikor nem tudsz megmozdulni, fúj a szél és el sem látsz 5 méteres távolságig. Azután megint napsütés, de olyan, hogy még a napszemüveged mögül se látsz ki, vakon próbálsz tapogatózni. De hidegnek azért hideg van.
Meg egyébként sétálunk a városban fel-alá, tegnap is 4 órát gyalogoltunk, ugye drága a metrójegy. De így legalább sportolunk is valamit, mert még Budapesten eldöntöttük, hogy mi márpedig minden reggel felkelünk futni, majd együtt menni fog, mert az egyik mindig rá tudja majd venni a másikat... Na persze. Úgyhogy maradt a turista módszer: gyalog megyünk mindenhova.
Ami azért is jó, mert olyan helyeket fedezünk fel Párizsban, amit nem csak, hogy én nem, de Gé sem ismer, és folyton meg tudunk állni az összes ingatlanos előtt, hogy megnézzük a kirakatba kitett hirdetéseiket, hiszen ha minden jól megy, egy év múlva ilyenkor nagy lakáskeresésben leszünk. És elég sokszor találtunk nagyon érdekes és jó ajánlatokat, csak lennénk már egy év múlva!
Szóval akkor elbúcsúzásként, néhány fotó, amiket sikerült megszereznem G mobiljáról (az enyém mindig valahol a táskám legmélyén, túl sok ideig tart előkotorni, míg az övé a zsebében).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése