tíz

Tegnap, miután megírtam a bejegyzésemet, elmentünk a bankba, mert kaptam levelet és telefonhívást, hogy megérkezett a kártyám, bemehetek érte (augusztusban két hetet kell várni egy kártyára... az előző bankkártyáim egy hét alatt simán elkészültek, leszállítódtak a bankomba, éljen Franciaország augusztusban, mikor senki sem dolgozik!), úgyhogy végre van kártyám is, rajta pénz is.
Utána elmentünk valami ebédet keresni, egy nyitva levő pékséget kerestünk, amit kb 10 perc séta után találtunk is (augusztus!), ami azért sok, mert Párizs tele van pékséggel, minden utcasarkon egy. Én megértem, hogy nem éri meg nekik nyitva tartani augusztusban, ezért egy hónapra bezárnak, mivel, hogy az összes párizsi augusztusban megy el nyaralni, és kiürül a város (ami teljesen igaz is, pl reggel a metró totálisan üres), de én itt vagyok, és elegem van abból, hogy úgy kell vadászni a nyitva tartó boltokra...

Ezután vonatjegyet vettünk egy SNCF (francia MÁV) irodában szombatra, majd elmentünk múzeumba. A múzeum a Bourdelle múzeum volt (Bourdelle egy szobrász volt, ez az épület volt a lakhelye és a műhelye is). Eredetileg ez a múzeum arra szolgál, hogy bemutassa Bourdelle életművét, de most mivel a Galliera, vagyis a divatmúzeum átépítés miatt zárva van, ezért ide rendezték be az új kiállításukat, ami Mme Grès munkásságával foglalkozik. Igazából Mme Grèsről nem hallottam előtte, a nyolcvanas évekig volt aktív, látszott is a kiállítás közönségéből is, hogy nem egy mai tervezőről van szó, csupa nagyi volt (ehhez hozzájárulhat persze az a tény is, amiről már írtam, hogy augusztus van, és a többiek mind nyaralnak valahol). Ami igazán tetszett a kiállításban, az az volt, hogy az eredetileg a múzeumban levő szobrokat nem tüntették el, hanem a szobrok közé helyezték el a ruhákat, a rajzokat, így egy teljesen különleges látványt nyújtott az egész.

Majd este elmentünk G barátaihoz, akik nemsokára elköltöznek Bretagne-ba és van egy gyönyörű macskájuk. Én nem sokat beszéltem, hiszen ők régóta ismerik egymást (gimi óta), van egy csomó közös ismerősük, és teljesen normálisan róluk meg az emlékekről beszélgettek, úgyhogy én inkább ittam (le is öntöttem magam természetesen sörrel, de senki nem látta és nem is vette észre...) és ettem.
Most meg nemsokára megyek munkába, második nap KEZDŐDIK!!